Hogyan kerülünk a változás útjára és ki is az, aki igazán segít nekünk

 

Régóta írom a saját blogomat, és régóta ismerem Renit, Kölcsönös tisztelettel és szimpátiával tekintünk egymásra, régóta törtük a fejünket, hogyan tudnánk kettőnk energiáját kamatoztatni. Így esett, hogy mondtam neki egy uszodai kávézás során, szeretnék írni róla, szívesen bemutatnám a munkásságát az én szemszögömből. . Miért is? Mindig ámulattal néztem pörgő, sziporkázó személyiségét  és energiadús auráját. Így kerültem erre a blogfelüleltre.

Úgy gondolom fantasztikus erő és energia és élettörténet lehet Reni mögött. Célom, hogy alaposan bemutathassam a munkáját, Őt magát, és a csapatát.

Reni teljes bemutatása apránként történik, hiszen megismerni valakit és hűen visszaadni a munkásságát, karakterét, hosszú folyamat.

Sokunk számára arról „híres”, hogy átváltoztatja azt, aki fogékony rá, aki esélyt szavaz önmagának a változásra. Reni mozgási lehetőséget, étrendet, segítő kezet és hátteret ad.

Talán, mi, akik túlsúllyal rendelkezünk, ismerünk minden kifogást, hogy miért is vagyunk így jók, hogy akinek nem tetszünk az nem néz ránk, hogy aki szeret az elfogad így is. Mégis, hányszor húzogatjuk a felsőnket zavarunkban, hogy eltakarjuk a hasunkat, csípőnket, önmagunkat. Előadjuk a lazaságunkat, miközben talán arról álmodunk, hogy egyszer vékonyak lehessünk. Talán elfogadjuk magunkat, talán álcázunk mindent, amíg az első egészségügyi probléma nem dugja ki fejét, vagy amíg el nem hidegül tőlünk a kedvesünk, vagy egyedül maradunk egy válás után és hirtelen újra a randi „piacon” találjuk magunkat. És magabiztosak, sugárzóak, egészségesek szeretnénk lenni.

Magamról tudom, hogy a kifogásgyár tökéletesen tud működni, és azt is tudom, hogy a fogyás az agyban kezdődik, A Döntéssel. Azzal a döntéssel, amikor vagyunk olyan bátrak és szembenézünk a tükörképünkkel, azzal a tudattal, hogy igenis változtatni szeretnénk. Önmagunkért, hogy több időnk legyen a gyerekeinkkel együtt leni, hogy nagyobb esélyt adhassunk a testünknek a hosszabb életre. Talán most a Covid idején a legtöbbször az juthat eszünkbe, meddig nem lesz alapbetegségünk? Vagy ha már van, megtettünk mindent, hogy változtassunk rajta?

Nagyon nehéz egy több éves, vagy évtizedes szokásrendszert megváltoztatni, de nem lehetetlen.

A gyerekek megszületése előtt én amatőrként sportoltam. Aztán elhagytam. 112 kg voltam, amikor az első gyermekem szültem.

Szülés után is 100 kg voltam sokáig. De magas is. Nos, ez nem kis teher a szervezetnek. A szülés az én életemben okozott váratlan meglepetést, mert a kisfiam nemvárt betegségekkel született és teljesen átreformálta az életemet. A mozgás ki is esett teljesen a lelkemből. Aztán két évre a fiam után, az egészséges lányom is megszületett. A súlyom szintén ennyi volt. A sétán keresztül más mozgást  nem végeztem. Majd a gyerekekre fogtam, hogy nincs kire hagynom őket. Azonban a legfőbb ok talán a belső motiválatlanságom volt, nem volt hitem önmagamhoz, hogy meg tudom csinálni.

A mozgást idén nyáron újrakezdtem, nagyon kezdőn. Pont a sok bezártság miatt / online oktatás, karantén/, kellett valami az őrület ellen.

Az, hogy Reni engem tisztelt meg azzal, hogy írhatom a blogját, arra sarkalt, hogy nála folytassam alaposabban ezt az utamat, így teljesen hitelesen, az én szememmel is szeretném bemutatni azt a menetet, ami a tartós fogyáshoz és új élethez vezet. Gondolataimon és érzelmeimen keresztül fogom bemutatni azt, hogy én hogyan látom az edzéseket, a csapatot és persze magamat, ahogy ellenállok a kísértésnek étkezés szempontjából. A célom az, hogy több energiám, türelmem legyen a gyerekeimhez és egy picit a válás után megtaláljam a másik énemet.

Természetesen nemcsak rólam szólnak majd az írásaim, de szerettem volna, ha egy picit megismeritek azt, aki ezt a blogot vezeti.

Szólni fog Reniről, a lányokról, fiúkról, a csapatról, az útról.

Tartsatok velünk, hogy megismerhessünk egy csodacsapatot és Hajdú Reni igazi arcát…